Őrbottyáni Plébánia, 2020.02.02.
Urunk bemutatása
Gyertyaszentelő Boldogasszony
Könyörgő nap a szerzetesi hivatásokért

• Ma könyörgő nap van a szerzetesi hivatásokért. Egyéni és közösségi imádságainkban emlékezzünk meg erről az imaszándékról!
• Hétfőn lesz Szent Balázs vértanú püspök emléknapja. A jövővasárnap lehet a szentmisék után balázs-áldást kérni.
• Pénteken nyolc órakor gyóntatás, kilenc órakor szentmise lesz a Péter-Pál templomban.
• Közeledik a betegek világnapja. Lesz lehetőség a betegek szentségének közösségi kiszolgáltatására azok számára, akik komoly betegségben szenvednek, vagy korábbi betegségük jelentősen súlyosbodott és előzetes felkészítésen részt vettek. Aki szeretné kérni a szentség kiszolgáltatását kérem, hogy a szentmise után iratkozzon fel!
  Ezzel együtt továbbra is van lehetőség komoly betegség, vagy műtét előtt kérni a betegek szentségét az év bármely időszakában.
• A „Szeptember 13. és 20. között zajló Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra a Kárpát-medencéből és világ minden tájáról várunk zarándokokat, hogy együtt ünnepeljük az Oltáriszentségben velünk élő Krisztust, és hogy tanúságot tegyünk a világ felé Isten szeretetéről.
  „Hospis venit, Christus venit”, azaz, „ha vendég jön, Krisztus jön” – tartja a mondás. Sokak számára akkor válik lehetségessé a részvétel, ha tudunk nekik szállást biztosítani . Ezért arra kérjük a kedves híveket, hogy legyenek vendéglátóik a Kongresszusra érkezőknek. Jelentkezni a NEK honlapján, vagy írásban is lehet. Akinek gondot okoz az internetes jelentkezés, kérem jelezze szándékát a sekrestyében és azok számára hozunk jelentkezési lapot.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia november 13-án kiadott, Megújulás a szeretetben című körlevelében már foglalkozott a megfogant emberi élet védelmének fontosságával, azonban a téma rendkívüli aktualitása miatt szeretnénk külön is hangsúlyozni az Egyház ezzel kapcsolatos álláspontját. Püspök elődeink 1956. szeptember 12-én körlevelet adtak ki, mivel akkor tették rendeletileg lehetővé Magyarországon a művi terhességmegszakítást. Az akkori dokumentum nyelvezete régiesnek tűnhet, azonban tartalmát tekintve semmit sem vesztett időszerűségéből.

„Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, megszenteltelek” (Jer 1,5) – olvashatjuk Jeremiás próféta könyvében, amellyel a szent szerző azt erősíti meg, hogy az élet nem a születéssel, hanem a fogantatással kezdődik. A Katolikus Egyház Katekizmusa 2270. pontjában ez áll: „Az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni kell. Az emberi lény személyi jogait létének első pillanatától fogva el kell ismerni, ezek közé tartozik minden ártatlan lény sérthetetlen joga az élethez”.

A béke mint a remény útja:
Párbeszéd, megbékélés és ökológiai megtérés

1. A béke mint a remény útja az akadályokkal és a próbatételekkel szemben

A béke értékes dolog, reményünk tárgya, amelyre az egész emberiség törekszik. A békébe vetett remény olyan emberi magatartás, ami egzisztenciális feszültséggel jár, ezért egy néha fáradságos jelen is „élhető és elfogadható tud lenni, ha célhoz vezet, és e cél felől bizonyosak lehetünk; ha ez a cél olyan jelentős, hogy igazolja a hozzá vezető út megtételéhez szükséges erőfeszítéseket.” Ilyen módon a remény az az erény, amely útra indít minket, ami szárnyakat ad a továbbhaladáshoz, még akkor is, ha az akadályok leküzdhetetlennek tűnnek.

Emberi közösségünk emlékezetében és testében hordozza nyomait a háborúknak és konfliktusoknak, amelyek egyre nagyobb pusztító erővel követik egymást és a legszegényebbeket és a leggyengébbeket sújtják leginkább. Egész nemzetek küzdenek azért, hogy megszabaduljanak a kizsákmányolás és a korrupció bilincseitől, amelyek egyre táplálják a gyűlöletet és az erőszakot. Még ma is sok embertől, köztük gyermekektől és idősektől veszik el az emberi méltóságot, a fizikai integritást, a szabadságot – ideértve a vallásszabadságot is –, a szolidaritást és a jövő reményét. Sok ártatlan áldozatnak kell elviselnie a megaláztatást és kirekesztést, a bánat és az igazságtalanság kínját vagy egyenesen valamilyen traumát, amely népükkel és szeretteikkel szembeni szisztematikus ellenségeskedésből fakad.

Amikor készülünk a 2020 szeptemberében Budapesten megrendezendő 52. Nemzetközi
Eucharisztikus Kongresszusra, fontosnak tartjuk, hogy katolikus testvéreinkhez és minden jóakaratú
emberhez forduljunk. Kongresszusunk jelmondata a 87. zsoltárból való: „Minden forrásom belőled
fakad”. Krisztus a forrás, az ő tanítása, élete, megváltó kereszthalála és feltámadása, kegyelme,
amely közöttünk működik az idők végéig, képes arra, hogy lelki megújulást hozzon városaink,
népünk, Európa és az egész világ számára.

Kedves Testvérek!
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve egyre közelebbről akarjuk megismerni az Urat, aki itt maradt közöttünk az Oltáriszentségben. „Minden forrásom belőled fakad!” (Zsolt 87,7) – ez a jelmondat vezet bennünket a készület útján. Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe arra hív fel bennünket, hogy most figyeljünk arra a Jézusra, akiről az Apostolok Cselekedetei így beszél: „Ő ahol csak járt, jót tett” (ApCsel 10,38). Erzsébet is az Oltáriszentségben kapott küldetést és erőt az irgalmasság szeretetszolgálatához.
Az Eucharisztia egyik legszebb ószövetségi előképe a manna, amit éhező népének adott vándorlása idején az Úr, aki gondoskodik a nélkülözőkről: „Az Úr így szólt Mózeshez: Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égből. Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni”. (Kiv 16,4; 15b) Jézus is gondoskodott az éhes emberekről, amikor a nagy tömeg követte őt. „Megesett rajtuk a szíve, meggyógyította betegeiket” (Mt 14,15), majd a tanítványokra bízta, hogy gondoskodjanak az ételről: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni” (Mt 14,16). Másnap újra felkeresték az emberek Jézust, aki az Élet Kenyeréről szóló tanítást adta nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. De ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot.” „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha” (Jn 6,26–27; 35). Az Úr gondoskodott éhező népéről a pusztában, Jézus is kenyeret adott nekik, mielőtt feltárta előttük az Élet Kenyerét. Ma az Egyház küldetése, hogy a nélkülözőket segítse az evangéliumi felebaráti szeretet parancsa alapján, - de mutasson rá arra, hogy a mulandó földi eledelen túl az Élet Kenyerét is hirdetjük, és meghívunk mindenkit a vele való közösségbe.